doni emlékezés

2017 01 15.-én vasárnap, ismét koszorúzással emlékeztünk a Don-kanyarban elesett harcosainkra.

A 74-évvel ezelőtti történéseket. Vitéz Lovag Horváth Miklós elevenítette fel az egybegyűltek számára.

Pollák Mihály Tanár úr, gitárral  kezében, gyönyörű énekkel, emlékeztetett mindenkit a fájdalmas időkre.

Az Ünnepség és a koszorúzás zenei kíséretét, Ambrus Károlynak köszönhetjük, aki tárogatón játszott.

Sztavropulosz Szotiriszné pedig, Pelikán Imre bácsira emlékezett, aki akkor 1943 januárjában ott járt a harcmezőkön… Felidézett egy onnan érkező szívszorító levelet:

        Pelikán Imre zászlós 1943 január 17-én kelt levele:      

   ”     Drága Erzsikém!                                         

  Messze-messze minden este zöld lapomat írom, 

  A további sorsát már a Jó Istenre bízom.      

  Benne van az üzenetem, szívem sóhajtása,      

 Tudom, kinek üzenem, szívszorongva várja.      

 Orosz télben Erzsikém csak a postát várom,    

 S ha jön válasz, a világot rózsaszínben látom.  

 Vagy százszor is átolvastam, elejétől végig,     

 Köszönetem felhallatszik a csillagos égig.        

  Zeng az erdő, zúg a szellő messze orosz tájon, 

 Hű szerelmed fáradt szemét kerüli az álom.     

 Ébren figyel kint a vártán, fegyverrel a kezében,

    A Jó Isten vigyázz reá odafent az égen.      

     csókol hű szerelmed Imre  ,,